Miért fontos az ADHD-val kapcsolatos mítoszok eloszlatása?

Mielőtt a fenti kérdést megválaszolnánk, foglalkozzunk egy kicsit azzal, hogy mit is jelent valójában az ADHD kifejezés. Az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) figyelemhiány zavarral és hiperaktivitással járó viselkedési jellegzetesség. A hétköznapi élet több területét is érinti, legyen szó akár a tanulásról, munkáról vagy az otthon nyugalmáról.

A leggyakoribb gyermekpszichiátriai betegség, kb. 100.000 gyermek küzd vele Magyarországon, a népesség 4-20%-át érinti. Felismerésének és megértésének tehát nagy jelentősége van!

Mivel megfelelő ismeretek hiányában nagyon sok felnőtt előítélettel és ítélkezéssel fordul az ADHD-val élő gyermekek (és családjaik) felé, ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ezen a területen néhány mítoszt eloszlassunk.

1. mítosz: Az ADHD-val élő gyermekek szándékosan idegesítik a felnőtteket.

Aki már valaha találkozott ADHD-val küzdő gyermekkel az tudja, hogy mennyire nem hétköznapi módon éli meg a legtöbbünk számára teljesen normálisnak tűnő élethelyzeteket. Gondoljunk csak a bevásárlóközpont közepén a magát földre vető kislányra, vagy a játszótéren váratlanul a másik gyermekre odacsapó kisfiúra, hogy csak néhány példát említsünk.

“Bezzeg, ha rendesen nevelték volna, nem viselkedne így!” – hangzik el gyakran. Az ADHD nem nevelési probléma. Eredendően a gyermek nem ‘gonosz’, ő ettől az egész helyzettől szenved. Szeretné felhívni magára a figyelmet, sok esetben ez az oka a viselkedésének. Emellett a gyenge önszabályozás, azaz nem vagy nehezen tudja kontrollálni a cselekedeteit, a gyenge impulzuskontroll, vagyis gondolkodás és mérlegelés nélkül cselekszik, a düh vagy szorongás szintén felelős a különböző ADHD-ra jellemző viselkedésformákért. Inkább választja a negatív figyelmet, minthogy egyáltalán ne jusson neki. Ha nem kap megfelelő fajta figyelmet, ennek hiánya számára nagymértékű szorongást jelent. Viselkedése nem a szándékán, hanem az idegrendszerének a működésén múlik.

Akkor tudjuk a figyeleméhségét csökkenteni, ha elkülönítünk számára időt. Fontos viszont, hogy olyankor fordítsunk rá figyelmet, amikor ő nem követeli. Természetesen sokszor adódik olyan helyzet, amikor valami miatt a gyermeket vissza kell utasítanunk, nem-et kell mondanunk neki, ezekben az esetekben kiemelkedően fontos, hogy ezt vádaskodás és megszégyenítés nélkül tegyük, kedvesen, nyugodt lelkiállapotban forduljunk felé. Akár életmódváltásra is szükség lehet, ha ebben a rohanó világban szeretnénk több minőségi időt tölteni gyermekeinkkel. ADHD esetén kifejezetten szükséges, hogy LEGYÜNK ELÉRHETŐEK számukra.

Minden alkalommal, amikor arra gondolunk, hogy egy gyermeket ‘figyelemfelkeltő’-nek nevezünk, fontoljuk meg, hogy ezt ‘kapcsolat-kereső’-re változtatjuk, és meglátjuk, hogyan változik a nézőpontunk!

2. mítosz: Az ADHD-val élő gyermekek lusták, rendszerint halogatnak.

A szülők sok esetben a gyermek ellenállását értelmezik lustaságként. “Nem akarja azt tenni, amit kérünk tőle. Hiába emlékeztettük már olyan sokszor a feladataira. ” Nagyon kimerítő tud lenni, amikor a gyermek szinte rutinszerűen elutasító módon reagál a szülők vagy más felnőttek elvárásaira, javaslataira.

Az ellenállásának oka van. Alapvetően a gyermek meg akar felelni a különböző helyzetekben, csak belefárad abba, hogy az átlagnál keményebben kell dolgozzon, sokszor mégsem tudja úgy megoldani az adott dolgot, ahogy szeretné. Akár az iskolában, tanulás közben, akár az otthoni teendők elvégzésében hajlamos a könnyebb utat választani: ha úgy ítéli meg, hogy az adott feladatot meg tudja csinálni, akkor nekifog, ha viszont már előre úgy látja, hogy az számára nehezen megvalósítható, esetleg kudarc lehet a vége, akkor neki se lát megtenni. Sokszor a szégyen érzésével is küzd, illetve olyan gondolatokkal, hogy neki semmi sem sikerül.

Amikor motivált, szeretne valamit elérni, akkor küzd érte: kiválóan figyel és nagyon jól teljesít. Ezt a figyelmi állapotot (hiperfókusz) viszont rövid ideig tudja fenntartani, mivel az összpontosítás nagyon sok, az átlagnál sokkal több energiájába kerül. Ebben a helyzetben hamar elfárad, majd ezt követően – némely szülő megfogalmazása szerint – ‘kikapcsol’, ‘szétesik’.

Mivel általában jellemző az ADHD-val élő gyermekre, hogy kerüli azokat a helyzeteket, amelyek számára túl nagy erőfeszítést igényelnek, ezért sok kudarc éri, ami a legtöbb esetben önértékelési problémához, frusztrációhoz, szorongáshoz, motiválatlansághoz vezet.

A megoldás nem az, hogy erővel, megvesztegetéssel vagy büntetéssel bírjuk együttműködésre, hanem az, ha érzelmileg közel kerülünk hozzá. Fontos megérteni a jelzéseit, reakcióit és keresni a választ arra, hogy: “Mi történik benne, ami miatt így viselkedett, ezt tette?”

Azok a gyermekek, akiknek a szülei nehezen tudnak érzelmileg összehangolódni velük, felnőve hajlamosak lesznek magányosnak érezni magukat, úgy érezni, hogy senki nem érti meg őket, nem oszthatják meg másokkal az érzelmeiket. Viszont ha a gyerek bizalma megnő a kapcsolat iránt, gyengülni fog az ellenállás részéről.

3. mítosz: A felnőttek haragjának és feszültségének oka az ADHD-val élő gyermekek viselkedése.

Az ADHD-val élő gyermekek szülei gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amelyben ingerültnek, feszültnek érzik magukat. A teendők, a határidők szorítása miatt nehéz nyugodtnak maradni és nem haragudni egy éppen akkor hátráltató viselkedés miatt.

A harag, düh, szorongás és akár a kétségbeesés normális érzelmi állapotok, azonban nem hibáztathatunk egy másik személyt a kialakulásuk miatt. A düh a szülőhöz tartozik, ez csak EGYIK lehetséges módja annak, ahogy a gyermek viselkedésére reagál.

Például: indulás előtti készülődés során a gyermek lassan végzi a teendőit, többszöri noszogatás ellenére, nem találja a dolgait, figyelme könnyen elterelődik. Mivel egyre kevesebb idő van bármire is, a szülő rohamosan kezdi elveszíteni a türelmét, ráordít a gyermekre. Minél keményebb a hangja, a gyermek annál kevésbé együttműködő.

Abban a pillanatban a gyermek képtelen megérteni, hogy mi okozta a szülő kitörését, mivel koránál és fejlődési elmaradásánál fogva képtelen a világot egy másik ember nézőpontjából szemlélni. Szorongása és félelme annyira felemészti az energiáit, hogy nem tudja átgondolni azt, hogy a viselkedése mivel járult hozzá a szülő indulatainak kitöréséhez. A biztonságos kötődés ilyen esetben meggyengül. Rövid távon úgy tűnhet, hogy sikerült megoldani a problémát, odaérünk a megadott időpontra, de hosszú távon sem nekünk szülőknek, sem a gyermeknek, sem a kapcsolatunknak nem célravezető, ha feszültek vagyunk.

Természetesen lehetetlennek tűnő elvárás, hogy az ember soha ne jöjjön ki a sodrából, viszont kiemelten fontos, hogy haragból sose neveljünk. Ha szükséges, kérjünk segítséget a társunktól, ha neki sikerül higgadtan kezelni a helyzetet. Az is megoldás lehet, hogy csendben várunk néhány percet, amíg megnyugszunk, majd utána mondjuk el, amit nevelés gyanánt szeretnénk. Adott esetben elmondhatjuk gyermekünknek, hogy : “Most túl mérges vagyok, nem a te hibád. Szükségem van egy kis időre.”

Amikor a gyermek ‘rosszalkodik’, felnőttként próbáljuk meg megérteni, hogy mit szeretne jelezni felénk, így hatékonyabb lehet az adott helyzetben a reakciónk. Nem a gyermekünk felett kell győzelmet szerezzünk, hanem a saját indulataink, szorongásaink, esetleg önkontrollhiányunk felett.

Az ADHD-val élő gyermekek különösen érzékenyek lehetnek a környezetük negatív hatásaira, de ugyanolyan érzékenyek a pozitív változásokra is!

Sok esetben a szülők az ADHD-hoz kapcsolódó vagy másodlagos zavarok (pl. viselkedési zavarok, később pszichés zavarok) megjelenése után fordulnak szakemberhez, mert “már nem bírják”.

Szükség esetén ne féljünk segítséget kérni! Az időben kapott segítség megkönnyíti a hétköznapokat és megelőzi a másodlagos zavarok kialakulását. Jó hír, hogy a pszichiátriai kórképek közül az ADHD terápiája a leghatékonyabb.

A figyelem, amelynek irányítási zavara az ADHD egyik központi eleme, a kulcs kognitív képességek egyike, amelyet nagymértékben fejleszteni lehet. Az idegpályák átírhatók és újak létrehozhatók! Oktatási Központunkban a diákoknak személyre szabott kognitív képességfejlesztő tréninggel tudunk segíteni abban, hogy a figyelemhiány zavar tünetei csökkenjenek, a koncentrálás, fókuszálás könnyebb legyen, önbizalmuk megerősödjön.

A képességfelmérésről és a tréningről további részletekért keressenek bennünket elérhetőségeinken!